• RSS
  • Facebook
  • Twitter
Comments

Aki patkányt szeretne, az vegyen kettőt. Miért is? Miért nem jó csak az egy?

Nagyon sokszor olvastam már azt, hogy "Nekem egy patkányom van, nagyon kedves velem ő a legjobb barátom, imádom őt!" vagy "Egyedül van, de nem magányos, hisz mindig velem van!". Ha egy mondat úgy kezdődik, hogy "Egy patkányom van" vagy "Egyedül van" mindig elszomorodok kicsit és arra gondolok, hogy szegény patkány, milyen rossz lehet neki magányosan. A patkány a vadonban kolóniákban él, igényli a fajtársai társaságát, borzasztóan szociális kisállat. Ne hagyjuk egyedül!

"De mindig velem van!" Igazán? Mindig? A suliban/melóhelyen is, éjjel is? Ha haza is érünk és rögtön ki is vesszük, velünk van, vagy kint szaladgál is, akkor sem tudunk pótolni egy patkánytársat. Nem tudunk vele összebújva aludni, nem tudjuk ápolni patimódjára a szőrét és nem tudunk beszélgetni vele. Igen, beszélgetni vele. A patkányok ugyanis ultrahanggal, de kommunikálnak egymással, konkrétan be nem áll a szájuk, csak mi nem halljuk. Egy egyedül tartott patkánynak nagyon csendes élete van. És akkor még nem is beszéltünk a kergetőzésekről, a birkózásokról, a hancúrról az alomban. És főleg éjjel, mikor ő játszana, akkor kell a legtöbb időt egyedül töltenie a ketrecben. Ezt igazán nem akarhatjuk. Ezért mindig vegyünk 2 patkányt legalább.

Whiskey és Womble illusztrálja miért jobb a 2 patkány mint az 1:

Categories: ,

Leave a Reply